A föld megremeg feletted, és apró vakolatszemcséket világít meg elemlámpád fénye, minden egyes levegővételnél tétovázol, kíváncsi vagy, vajon mikor fogy el gázálarcod szűrője. Valahonnan fentről, az atomszennyezett és romokban álló Moszkva utcáiról szárnyas mutánsok vonyítása tör le ide, a föld mélyére, a szövevényes metróalagutak tátongó, nyirkos üregeibe. Lőszered kevés, az utolsó menedékbázist elhagytad, előtted száz méterre neonácik tivornyáznak hangosan. Nem fordulhatsz vissza.